Az öltöny közismert meghatározása: azonos anyagból készült együttes öltözék. A legtöbb öltöny két részből: nadrágból és zakóból áll, a ma ritkábban használt – de nagyon elegáns – háromrészes öltöny mellénnyel egészül ki.

Kialakulása a 17. századi Angliában kezdődött. A 19. század első felében készült öltönyökön már a mai alakja ismerhető fel. Napjaink viseletétől elsősorban a hosszított kivitel különböztette meg. Az öltöny – lépést tartva az életmód változásával – a 20. századra már lerövidült. Az olasz öltöny a második világháború után kezdett az angollal egyenrangú alternatívaként megjelenni a piacon.

Magyarországon a férfidivat sokáig alkalmazkodott a nyugati – elsősorban a londoni, a párizsi és a bécsi – mintákhoz, ez a hagyomány azonban a 20. század közepétől eltűnt. Nemcsak az öltözködési stílus változott meg a szocializmus idején, hanem a társasági viselkedésminták, szokások is átalakultak. A korábbi szabályok többé nem számítottak, az elegáns megjelenésű, úri modorú férfi imázsa már nem számított követendő mintának. Azt az életérzést, amely régebben az öltözködésben is megnyilvánult, mégsem sikerült végleg megsemmisíteni. A 80-as években sorra nyíltak meg a színvonalas divatházak, s a hazai igények újból a nemzetközi irányzatokkal kerültek összhangba.

Az öltönydivatra persze nem jellemzők a szélsőséges újítások, ennek a viseletnek megvannak a maga autentikus formái. Az igazán jó szabók az egyéni igényeket ezekhez a szabásformákhoz tudják hozzáadni. A legtöbb vásárló a kész öltönyök között is megtalálja a személyiségéhez leginkább illő darabot, új öltöny készíttetésekor pedig a gyártó számtalan egyéni szempontot vehet figyelembe. A megrendelő szabadon választhat az anyagok közül, belevarrathatja a monogramját, megválaszthatja a gombok helyét, a zsebek méretét stb.

Az öltöny ma már kényelmes viselet, mindenki rátalálhat a leghozzáillőbbre. Bizonyos alkalmakkor mindig is szinte kötelező volt a használata, napjainkban pedig egyre több munkahelyen elvárás, hogy a férfiak öltönyben jelenjenek meg.

Bár a különböző öltönyök alapmintái ma is azoknak a típusoknak későbbi variációit mutatják, amelyek Angliában már a 20. század elejére kialakultak, nem kell attól tartani, hogy ez a közkedvelt férfiviselet túlságosan egyhangúvá válik. Számtalan fajtáját különböztethetjük meg, az eltérő megoldások között kedvünkre válogathatunk. A csoportosítás szempontja sok minden lehet: származás, anyag, fazon, szín, a viselet alkalmai stb.

Az alaptípus a csináltatott klasszikus angol öltöny. Ennek zakója homokóra alakú, ez a kialakítás kifogástalan formát biztosít a viselőjének. Válltömés többnyire nincs, vagy ha van, az eléggé kicsi. Biztosan mindenki látott már angol férfit zsebre dugott kézzel (ha máshol nem, filmekben mindenképpen),ez őnáluk nem számít illetlenségnek. Sőt, a legtöbb öltönyzakó segíti is ebben a viselőjét azzal, hogy két hosszú oldalhasíték van rajta. Ez persze nem elengedhetetlen ismertetőjel, készülnek hátul egy hasítékkal is angol öltönyzakók, sőt – bár ez igen ritka – hasíték nélkül is. A zakó ujja rendszerint kigombolható.

Az olasz öltönyre a kifinomult elegancia, a választékosság jellemző. Finom, puha anyagokból készül, szabása különleges, az angol öltönynél kevésbé merev. Az olasz öltöny napjainkban igen divatos.

A nyári öltöny külön csoportnak tekinthető. Legfontosabb szempont az anyaga, ez lehet kasmír, selyem, pamut, moher, vékony gyapjú. A nyári öltöny könnyedebb bélelésű, mint a hagyományos. Ha a zakó teljesen bélelt, vékony bélést kap, de még gyakoribb az a megoldás, hogy a zakót nem mindenhol bélelik. Az ujjában legtöbbször nincs bélés, a hátat pedig csak félig béleleik, teljes bélelés ilyenkor csak a zakó elején van.

Az öltönyöket színük szerint is csoportosíthatjuk.

A szürke öltönyt bármilyen alkalomkor viseljük, komoly, választékos viseletnek számít. Amennyiben viselőjének az a célja, hogy a komoly hatáson kissé enyhítsen – például azért, mert tudja, hogy akikkel éppen tárgyalni fog, nem ragaszkodnak a legszigorúbb szabályokhoz –, alkalmilag vidámabb színű, divatmintás nyakkendőt választhat magának. Ez az öltönytípus mindenképpen a kiegyensúlyozottság hatását kelti. A szürke színnek különböző árnyalatait választhatjuk; sötét, közepesen világos és világos változatban egyaránt elegáns.

Csaknem minden alkalomra stílusos lehet a (tengerész)kék öltöny, akár az angolos, akár az olaszos stílust kedveljük. Konzervatívnak ugyanúgy tűnhet, mint vidámnak, modernnek – ez a szabásától függ. Kevésbé szigorúan protokolláris alkalmakkor színes vagy mintás inggel, nyakkendővel lehet élénkíteni az összhatást. Valamennyi alapvető színnel nagyon jól társítható. A sötétkék öltöny azért is jó választás, mert sokféle alkalomhoz illik. Munkába ugyanúgy felvehető, mint ünnepi alkalmakra – mindenhol békés, kiegyensúlyozott hatású. Külön előnye, hogy mind a zakóhoz, mind a nadrághoz könnyen öltözhetünk külön is, ha éppen ahhoz van kedvünk.

Üzletemberek körében különösen közkedvelt a csíkos öltöny. Persze, ez nem csak az ő számukra jó választás; bárhová vesszük fel, nagyon elegáns lehet. A hagyományosan konzervatívnak tartott, függőleges hajszálcsíkokkal futtatott alapanyagot ma már a modern megoldásra törekvő divattervezők is szívesen használják. Mindenkinek egyaránt ajánlható. A zömök, alacsony férfiaknak azért is előnyös, mert a függőleges csíkozás karcsúsít és „magasít”.

Természetesen nem csak ezt a három, hagyományos öltönyszínt választhatjuk. Sok divatos öltöny barna vagy olívazöld színű. Vannak olyan alkalmak, amikor nem kell arra törekednünk, hogy a legelegánsabb öltönyben jelenjünk meg. Ilyenkor megfelelő lehet a vászon-, kordbársony vagy pamutvászon öltöny. S mivel ezeket úgysem üzleti tárgyalásokra vagy előkelő rendezvényekre vesszük fel, pólóval vagy pulóverrel is lehet hordani őket. Persze, egy elegánsabb (szürke, tengerészkék vagy csíkos) hagyományosabb öltönyre miden férfinak szüksége van.